A minap, amikor anyukám mesélt minden remek ételről, amit azon a hétvégén elfogyasztott, hihetetlenül féltékeny és honvágyat éreztem. Beszélgetni kezdett velem a bolíviai ételekről, és arról, hogy miként talált egy csoport bolíviai barátot Nicaraguában, akik olyan ételeket készítenek, amelyekből nagyon hiányzom a hazámból.
Mégis, a depresszió enyhe pillanatától eltekintve, agyam hirtelen odafigyelt a hagyományos ételeink nevére. Különösen hirtelen rájöttem, hogy egyes nevek nagyon viccesek, és semmi közük a tényleges étel fogalmához.
Aztán arra gondoltam, hogy ez valószínűleg nem lehet Bolíviában elszigetelt eset, ezért úgy döntöttem, hogy elvégzek egy kis kutatást, és megkérek néhány latin-amerikai országbeli barátomat, hogy lássák, mire juthatunk. Nem csalódtam az eredmények miatt.
Pique Macho (Bolívia)
Valószínűleg ez az egyik kedvenc bolíviai ételem. Nincs olyan látogatás, amelyet hazámba fizetnék, amikor nem eszem ezt a finom ételt.
Nővérem szerint a legenda szerint egy nagyon éhes és részeg munkáscsoport valóban késő este járt ebbe az étterembe. A tulajdonos azt mondta, hogy nincs étele, amit adhatna nekik, mert már bezár. A munkások azonban ragaszkodtak hozzá, így a tulajdonos tovább aprította a konyhában az alapanyagait, és igazán csípős „Locotos” -val (csípős paprikával) tálalta őket, hogy segítsen részegségükben.
Ezután azt mondta: „Piquen si son Machos”, amely lefordítható „enni, ha úgy gondolja, hogy elég férfi vagy”. Így merült fel a név, és azt kell mondanom, hogy nem lehet pontosabb. férfi Pique hatalmas adagokban kerül felszolgálásra, de általában az ember feladata, hogy fűszeressé akarja-e tenni, vagy sem.
Személyes véleményem szerint azonban nem tennék igazságot ettől az ételtől, ha nem terítenék néhány Locotót az egész helyre. Összességében a Pique Macho csak egy szelet steak, hasábburgonya, főtt tojás, kolbász, zöld és piros paprika, valamint paradicsom kombinációja. Ennél nem lesz jobb.
Gallo Pinto (Nicaragua)
Lablascovegmenu a Flickr-en
Nincs annál több nicaraguai, mint Foltos kakas . Ha valaha járt Nicaraguában, de nem ette meg a Gallo Pintót, akkor nem kapta meg a teljes nicaraguai élményt. A „Gallo” szó jelentése „kakas”, a „Pinto” pedig csak melléknév, amelyet kiegészítettek vele.
Amikor először hallottam erről az ételről, arra gondoltam, hogy egy tényleges kakast is tartalmaz. De a Gallo Pinto nem más, mint hagymával, paprikával és sóval ízesített rizs és bab kombinációja. Nicaraguában az összes gazdasági rétegből származó emberek szinte naponta eszik a Gallo Pintót, és nem hibáztathatom őket.
Azt hinné, hogy az étel meglehetősen unalmas és alapvető, de az egyszerűség teszi olyan rohadtul jóvá. Fogyassza sült sajttal, sült tojással és dióhéjjal, és akkor valami jót mutat az ízlelésének.
Chimichanga (Mexikó)
jeffreyw a Flickr-en
Két különböző változata van annak a történetnek, hogy a Chimichanga valójában jött létre. Egyikük egy arizonai étterem tulajdonosának történetét meséli el, aki állítólag véletlenül dobott egy burritót egy kádba forró olajjal. Amikor meglátta, hogy mi történt, folytatta a spanyol esküt, de inkább a „Chimichanga” szót mondta.
A másik változat egy másik arizonai séf történetét meséli el, aki eladatlan burritokat tett a fritőzbe és „pirított majmokként” értékesítette őket. A következtetés az volt, hogy a „Chimichanga” „pirított majmokat” jelent.
Függetlenül attól, hogy melyik verziót választjuk hinni, azt hiszem, mindannyian egyetértünk abban, hogy ennek a hagyományos tex-mex ételnek az elnevezése egyszerűségében nem más, mint szellemes. Továbbá ennek az ételnek nincs egyetlen hagyományos receptje, és ez azért van, mert a Chimichanga nem más, mint egy rántott burrito. És azt hiszem, hogy mindannyian tudjuk, hogyan kell összeállítani egy jó burritót, ezért a többit a képzeletére bízom.
Pupusas (Salvador)
Nagy vita van arról, hogy hol Pupusa megtalálja eredetét. Egyesek szerint El Salvadorból, mások szerint Hondurasból származik. Mindkét ország emberei vadul fogyasztják a pupuszákat, de én először salvadori hagyományos ételként ismertem meg a pupusákkal.
A névnél nincs semmi szokatlan, csak az, hogy a szád vicces zajt csap, amikor újra és újra elmondod (ne ítélj el). A pupusák vastag, kézzel készített kukoricatortillákból készülnek, és általában különféle töltelékekkel készülnek. Némelyiküket sajt, újraprojtott bab és chicharron (sertés) keverékével töltik fel, míg mások quesillóval (lágy sajt egész Közép-Amerikában).
Chimichurri (Argentína)
Fareham bor a Flickr-en
Nem önálló étel, hanem szellemes nevű argentin szósz. Ami a legjobban tetszik ebben a szóban, hogy a kiejtése attól függően változik, hogy honnan származik az illető. Ennek oka, hogy a végén található „rri” hangzás Latin-Amerika szinte minden országában más és más.
Chimichurri egy főtt szósz, amelyet grillezett húshoz használnak, de az emberek nem korlátozzák a fogyasztását a húsra, mert szó szerint bármire rá lehet tenni. Petrezselyemből, fokhagymából, növényi olajból, oregánóból és fehér ecetből készül. Ez a mártás teljesen új szintre egészíti ki az argentin marhahúst. Latin-Amerikában nincs olyan steak étterem, ahol Chimichurri nincs jelen az asztalon.
Régi ruhák (Kuba)
Rinaldo W. a Flickr-en
' Régi ruhák a szó szoros értelmében régi ruhákat jelent. A hír járja hogy ennek az ételnek a neve egy szegény embertől származott, akinek etetnie kellett a családját, de élelme és pénze nem volt. Ezért elvette régi ruháit, és felaprította őket, hogy megfőzze őket, miközben imádkozott a főzetért. Csoda történt, és a ruhák húspörköltvé váltak.
meddig tart a görög joghurt a nyitás után
Az étel önmagában hagymával, paprikával, fokhagymával stb. Főtt aprított marhahúsból áll, és általában fehér rizzsel, fekete babgal és sült útifűvel szolgálják fel. Már nyáladzok.
Nagyszamár hangyák (Kolumbia)
Nem tudom, hogy tudom-e fordítani szó szerint ennek az ételnek a nevét, de ez valahogy azt jelenti: sült nagy fenekű hangyák . ” Soha nem hallottam erről az ételről, mielőtt néhány napja elkezdtem volna kutatni, és ugyanolyan meglepett és szórakozott voltam, mint ti.
Ezeknek a hangyáknak szárnyuk van, és ahhoz, hogy megfőzzék őket, le kell venni a szárnyakat, és szét kell tépniük a hangyákat, hogy a hangyák végénél maradhassanak. A csikkeket ezután egy serpenyőben kis sóval megpirítják és ennyi. Azt akarom mondani, hogy elég bátor lennék kipróbálni őket, ha alkalom nyílna rá, de soha nem lehet tudni. Azt hiszem, ez egyike azon kevés eseteknek, amikor az étel neve megegyezik az étel fogalmával.
Legalább egyszer megvakarta a fejét, emberek? Tudom, hogy megtettem. De ne gondold egy pillanatig sem, hogy ezzel vége, itt már alig kaparjuk a felszínt. Annyi nagyon furcsa nevű étel van odakint, hogy nem említhetem, mert nem is tudom, hogyan kell leírni őket. Csak ne felejtsen el nyitott elmét tartani, amikor latin-amerikai országba látogat, mert a nevek eldobhatják, de biztosítom, hogy az étel nem fog.
